Ifjú Molnár Ferenc DSZE

Ifj. Molnár Ferenc Diákszínjátszó Egyesület

Az Ifjú Molnár Ferenc Egyesület 2009/2010-es évadban tovább folytatja azt a befogadó színházi és alternatív színházi funkciót, amelyet hetedik éve végez a Zöld Macska Diákpincében.

Nagyon sokat próbálunk tenni azért, hogy eredeti szándékunk szerint a tehetséges, fiatal színházi csoportoknak lehetőséget adjunk a bemutatkozásra, és folyamatosan bővítsük a velünk vagy nálunk dolgozók körét. Jelenleg az bizonyul legnehezebbnek, hogy eleget tegyünk az egyre növekvő teremhasználati igényeknek.2008 őszétől még másfél nappal bővítettük a próbaidőt: vasárnapi délután 3-kor, szombaton pedig reggel 10-től nyitunk a próbásoknak - vagyis már a hét minden napján dolgozunk. A program- és közönségszervezés, a színházterem karbantartása, a technikusi teendők, a közel 50 csoporttal való folyamatos kapcsolattartás, mellette a saját előadásaink rendezése és a csoportvezetés nagyon sok munkát igényel, és ezt egyesületünk tagjai nagyrészt társadalmi munkában végzik. Szeretettel várunk minden segítőkész fiatalt, aki kedvet érez ahhoz, hogy segítse munkánkat!

Legfontosabb feladatunknak kezdettől fogva és most is azt tartjuk, hogy országos befogadó alternatív- és diákszínházként működjünk – egyrészt fellépési, másrészt próba lehetőséget biztosítunk a színjátszóknak, lehetővé tesszük az előző évben létrehozott alternatív, amatőr és diákszínházi produkciók repertoárszerű bemutatását.

Az évek során a diákszínjátszó korosztályból kinőtt, de a színházzal elkötelezett alternatív csoportok gyűjtőhelyévé váltunk. A nálunk játszott előadások nagy része a fiatal korosztálynak szól. A hozzánk látogató közönség jellemzően (a játszókhoz hasonlóan) 17- 30 év közötti fiatalokból áll, akik szeretik ezt az otthonos, kis teret, ahol személyes kapcsolatba léphetnek egymással az előadások után.

A színház működésének feltételeit, a pályázati támogatás mellet, továbbra is főként a kávézó bevétele biztosítja.

A Zöld Macska Diákpincével szándékaink szerint egy olyan alternatív műhelyt szerettünk volna létrehozni, ahol olyan módon folyik színházi műhelymunka, ahol ennek a közönség is tevékeny részesévé válhat, s ami ezért páratlanul tág körben elérhető és terjeszthető. Szándékunk az volt, hogy lehetőség szerint minden előadást stúdióbeszélgetések, viták kövessenek. A 300 m2-es helyiség első részében egész nap nyitva tartó teaházat és olvasótermet, hátsó felében pedig színháztermet, mellette egy kis stúdiót tartunk fenn. A színházterem, ami kb 60 főt tud kényelmesen befogadni, ideális tér ahhoz a közönséget bevonó, elemző- beszélgető, rendhagyó műhelymunkához, amelyet célul tűztünk ki. Ez a cél az volt, illetve az lenne, hogy a fiatal nézők számára leginkább megfelelő, kötetlen és közvetlen módon tegyük őket otthonossá a színházi légkörben, és így szinte észrevétlenül sajátítsák el a drámák értelmezéséhez, a drámai verbális- és formanyelvhez szükséges ismereteket. A hely megalakulása után számos kollégánk tartott nálunk 1-2 alkalommal éveken át szakmai beszélgetést, tréninget teljesen ingyen. Már 2008-ban is egyik fő célunk volt ezt a hagyományt újraéleszteni, de sajnos erre már csak részben futotta - nemcsak anyagi okból, a szervezés részét sem tudtuk felvállalni. 2009-ben viszont újra célul tűzzük ki ezt, mert a hely egyik varázsa épp abban rejlett, hogy a viszonylag rövid (40-70 perces) előadások után, mintegy második felvonásként, szakmai beszélgetéseket tartottunk. Azt gondolom, ez volt a leghatékonyabb közönségszervező stratégiánk, ezt nagyon szerették és szeretik a nézőink, az átmeneti szünet után ezt a hagyományt folytatni tudjuk: novembertől minden pénteken újraindul!

.

Terveink szerint további tréningeket tarthatnánk, mert erre a középiskolából kinőtt fiatal felnőtteknek is igénye van.

A hosszú távú program átláthatósága és tervezhetősége, valamint a produkciók színvonalának biztosítása miatt határoztuk el már 4 éve, a nálunk rendszeresen fellépő alternatív színházi csoportokkal közösen (és az ő védelmükben is, hogy a rengeteg új jelentkezőnek felállítsunk egy szűrőt), hogy minden évben rendezünk egy kamara-fesztivált. Ennek fő célja, hogy új csoportok és előadások is bekerüljenek a repertoárunkba, és, hogy a már szűknek bizonyuló próbaidőt igazságosabban próbáljuk elosztani. 2009.-ben, az előző évek tanulságaként, már a felhívásban rögzíteni fogjuk, hogy ennek fő célja a következő évi fellépési lehetőség.